Rocky bajnok: csak a mozgás visz előre bennünket!

Ritkán hallunk olyat, hogy valaki 74 évesen rocky versenyt nyerjen, de Bozóki János még ezt is véghez vitte. A sport végigkísérte az életét, nyugdíjasként pedig szenvedélyes színész és táncos lett, de persze a labdarúgás sem áll messze tőle. Titkairól kérdeztük az aktív nyugdíjast.

 

A Hírös Város Klub tagja Bozóki János, amely az egyik legnépszerűbb nyugdíjas egyesület Kecskeméten. A létszám 110 fő körül körül mozog és nagyon sok a programot szerveznek: a színjátszó, ének- és tánccsapattal rendszeresen járják a környező városokat és falvakat, ahol az előadások után mindig együtt táncolnak, mozognak a közönséggel. Bozóki János egyébként elárulta, hogy a tánc nagyon közel áll hozzá: „Tudom, hogy a férfiak kevésbé szeretnek táncolni, de én teljesen más vagyok. Mindig megragadom az alkalmat arra, hogy táncolhassak és szinte mindent szeretek. A legutóbb például Egerben voltunk egy rocky táncversenyen a csapatunkkal, amelyben csak én vagyok egyedül férfi, a többi párost nők alkotják. Ennek ellenére nagyon jól szerepeltünk, első helyezést értünk el. Azt üzenem a férfitársaimnak, hogy merjenek táncolni, amely nem csak egy nagyon jó egészséget támogató mozgásfajta, de jót tesz a léleknek is.” A Hírös Klubban egyébként vannak már 80 év felettiek is, akik fiatalabb társaikhoz hasonlóan szintén minden eseményen és előadáson részt vesznek. Most legutóbb a kecskeméti szüreti bálon lépett fel a csapat, és az utána következő mulatságon is igen jól érezték magukat.

 

Bár János életébe csak nyugdíjas korában köszöntött be a tánc, de a rendszeres sport egészen gyerekkora óta nagyon fontos a számára. Elmondása szerint 14 éves korától futballozik, 18 évesen már a megye 1 osztály kecskeméti tagozatában, felnőtt csapatban játszott. A rendszeres labdarúgás egészen 50 éves koráig végig kísérte az életét, hiszen még ekkor is megye 3. Osztályban, a szeniorok oszlopos tagjának számított. „Persze a tánc mellett a foci mindig is örök szerelem marad, ha manapság lehetőségem nyílik egy kis labdázásra, akkor természetesen bármilyen csapatba szívesen beállok. Emellett úszóversenyekre is ellátogatok néha-néha, ahogyan az időm engedi. Úgy gondolom, hogy koromhoz képest elég mozgékony vagyok, amit minden bizonnyal a rendszeres sportnak és táncnak köszönhetek, az biztos, hogy ameddig bírom, addig csinálom.” János egyébként azt javasolja nyugdíjas társainak is, hogy merjenek mozogni, merjenek közösségbe menni: „Azt javasolom az időseknek és a fiataloknak is, hogy hagyják ott számítógép képernyőjét. Minél többet mozogjunk, hiszen annak csak az előnyét láthatjuk. Így az egészség és a közérzet is sokkal jobb, akár még néhány felülés és fejkörzés is nagyon sokat segíthet. Csak ez visz előre Bennünket!”