Ha rendben van a testünk és a lelkünk, akkor könnyű az öregség!

Egykori focista, majd edző, ma pedig szenvedélyes természetjáró: Kovács Antallal, a Nyugdíjas Pedagógus Természetjárók Egyesületének tagjával beszélgettünk.

 

Kecskeméten a városi nyugdíjasok klubja több, mint 100 szépkorút hívott össze szeptember közepén egy csodás, fényes napon, hogy együtt mozogjanak, versenyezzenek. Több kisebb településről és számtalan nyugdíjas egyesülettől érkeztek csapatok, hogy összemérjék tudásukat néhány egyszerű sportágban, játékban. A Nyugdíjas Pedagógus Természetjárók Egyesülete is indult a versenyen, Kovács Antallal a szervezet egyik oszlopos tagjával beszélgettünk.

 

Úgy tűnik nekem, hogy itt Kecskeméten minden nyugdíjas szívesen sportol, az önök egyesülete milyen aktív rendezvényeken szokott résztvenni?

Talán a nevünkből is látszik, mi elsősorban természetjárók vagyunk, minden egyes hónapban szervezünk valamilyen kirándulást, túrát. Ez egy nagyon népszerű egyesület, hiszen több, mint 140 aktív tagunk van, többen már 80 év felett jóval. Mindezek ellenére mindenki szeret túrázni, mozogni, általában az a probléma, hogy kicsi az 50 fős busz, amikor valamilyen távolabbi kirándulásra indulunk. Ezen kívül az egyesületünk minden évben részt vesz a kecskeméti nyugdíjas klub „Mozdulj” eseményein is. Ennek a 3 alkalmas sorozatnak az egyik eseménye a jelenlegi verseny, ezt egy úszóverseny és a tornacsarnokban egy közös sportnap egészíti ki.

Ezek szerint nem nehéz a nyugdíjas társakat rávenni a mozgásra!

Hát lehet, hogy nekem szerencsém van, mert én csak is pozitív tapasztalatokról számolhatok be. A legidősebb tagunk 83 éves, de még ő sem hagyja ki soha a kirándulásokat vagy a sportversenyeket, sőt az egyesületünk vezetője Valika is igen aktív, aki szintén elmúlt már 80 éves. Az ő példájuk is bizonyítja, hogy a mozgás és a jó társaság milyen sokat tehet az ember egészségéért.

Ön mikor kezdte a sportot, mindig is az élete része volt?

Hát azt mondhatom, hogy én így születtem 69 évvel ezelőtt. A szüleim elmondása szerint igen mozgékony kisfiú voltam, emiatt 10 éves koromtól versenyszerűen futballoztam, emellett 15 éves koromban elkezdtem atletizálni, a futás volt az én számom. Később tinédzserként 5 évre még a néptáncba is belekóstoltam. Fiatal felnőtt koromig a sport határozta meg az életem, egészen 27 éves koromig versenyszerűen fociztam és atletizáltam. Később egy gerincműtét miatt abba kellett hagynom a versenyszerű sportolást, ezután pedig edzőként dolgoztam, így a sport nem tűnt el az életemből és amatőr szinten még ma is nagyon szeretem a mozgást.

Mit üzenne a nyugdíjas társainak, akik nehezen mozdulnak ki a lakásból?

A természetjárás nekem a szenvedélyem, ezt is csak ajánlani tudom, de jót tehet bármilyen más mozgás, ami örömet okoz. Ha pedig rendben van a testünk és a lelkünk, akkor sokkal könnyebben viseljük az öregséggel járó változásokat. Ebben segíthet a közösségben végzett mozgás.