Kimozdulni a négy fal közül életmentő!

A Szenior-mozgásprogram békéscsabai állomásán több száz nyugdíjas gyűlt össze, hogy közösen mozogjanak. Takács Kálmánné, Erzsikével beszélgettünk, aki még 60 év fölött is példamutató életet él, és rendszeresen kerékpározik.

 

Békéscsabán, a békés megyei nyugdíjas egyesületek családi sportnapján több száz nyugdíjas melegített be közösen már délelőtt 10 órát követően. A motivációt nem csak a kellemes zene és a felvezető tornász kedves invitálása adta, de az is, hogy több 60 év felettit elkísért az unokája. A fiatalokkal kiegészülve játszottak a szépkorúak a különböző versenyszámokban. Az egyik legaktívabb résztvevővel, Takács Kálmánnéval beszélgettünk a sportról és arról, hogy neki mit jelent az életében a rendszeres mozgás.

 

Takács Kálmánné, illetve ahogyan mindenki ismeri, Erzsike elmondta: „Nagyon szeretem az ilyen eseményeket, egyrészt imádok mozogni, másrészt nagyon jó a társaság is. Legközelebb majd szeptember elején Orosházán lesz egy hasonló sportnap, terveim szerint ott is elindulok majd a versenyeken, és részt veszek a mozgásos programokon.” Erzsike mindennapjaihoz szorosan hozzátartozik a mozgás. Elmondása szerint nem is igen bírna a négy fal között maradni: „Én egy 10 emeletes házban lakom egy kis lakásban. Ebben a kis térben egyszerűen nem lehet eleget mozogni, így minden nap alig várom, hogy kerékpárra pattanjak és betekerjek a városba. Imádom a biciklit, ha csak tehetem, mindig azzal járok mindenhova. Ezen kívül pedig nagyon szeretek csak úgy szórakozásból is kerékpározni. Gyopárosfürdő gyönyörű, ahol csodás helyeket fedezhetünk fel. Mindig mondom is a szomszédaimnak, hogy aki emeletes házban, lakásban lakik, annak különösen fontos a szabad levegőn való rendszeres mozgás, amely mind testileg, mind szellemileg feltölt, csakis pozitívumokkal jár.”

 

Takács Kálmánné egyébként mindig is sportolt, fiatal korában NB1-es kézilabdázó volt, majd ezt folytatta később a munkahelyén is az NKFV-nél (a MOL elődje). „A kézilabda és a meccsek nagyon sokat jelentettek nekem. Egészen addig folytattam a versenyszerű sportot, amíg a lányom 6 éves lett, ezután pedig rendszeresen futottam, de azt már hobbi szinten. A futás valód szerelem lett az életemben, de sajnos pár évvel ezelőtt az orvosom eltiltott tőle a bokám miatt. Mivel nem szerettem volna megműttetni a bokám a túlzott terhelés miatt, áttértem a kerékpárra.” Erzsike szereti bevonni társait is a különböző sporttevékenységekbe: „A nyugdíjastársaimra szerintem az a jellemző, hogy elkényelmesednek! Ezért lehetséges az, hogy valakit 60 évesen 70 évesnek gondolnak, aki pedig 70 éves, azt 80-nak nézik. Pedig ennek nem kellene így lennie! Nem szégyen a kor, de idősen is mozogni kell, ami segít abban, hogy frissen és mozgékonyan, ráadásul egészségesen tartsuk magunkat. Különösen igaz ez az olyan idősekre, akik – mint én – bérházban laknak. A lakásban egyszerűen nincs elég hely a mozgáshoz, pedig mind testileg, mind pszichológiailag is nagyon fontos, hogy kimozduljunk.”