Augusztus 03. Békéscsaba

Labda nélkül nem tudok élni!

Gyetvai Zoltánnal, a sarkadi labdazsonglőrrel beszélgettünk arról, hogy mit is jelent számára a mozgás és a foci! Zoli bácsi is részt vett a békési nyugdíjas sportnapon, ahol kapurarúgásban verhetetlen volt!

 

A békéscsabai nyugdíjas sportnapon a 40 fokos hőség bizony megizzasztotta a szépkorúakat, akik többféle labdajátékban és tekében bizonyíthatták rátermettségüket. A hetesrúgás egyik legaktívabb versenyzője Gyetvai Zoltán volt, aki csak egyetlen rúgást rontott el, és lőtt kapufára. A meleg ellenére egyébként ő volt az egyetlen, aki még délben is kint dekázott a salakpályán, amikor a legtöbben már a sátorban hűsöltek a versenyek után. De vajon honnan jön a lelkesedés?

 

„Nekem a sport jelenti az életem. Nagyon-nagyon szeretek mozogni. Tudom, hogy a társaim többsége jobban szereti a televíziót nézni, de én egyszerűen nem tudok mozgás nélkül élni. Bár a többiek mindig azt mesélik, hogy milyen nehéz otthonról kimozdulni, nekem ezzel soha nem volt gondom. Egy kis focira mindig kapható vagyok.” – kezdi történetét Zoltán, aki egészen 58 éves koráig hivatalosan is futballozott a sarkadi öregfiúk teremcsapatában. A labdarúgás egyébként végigkísérte egész életét, így nem csoda, hogy a hetesrúgás is ilyen jól ment: „Mióta az eszemet tudom, már egészen kisgyermek koromtól kezdve fociztam, először a kis barátaimmal rúgtuk a labdát a porban, később az általános iskolában már jóval szervezettebb keretek között. Hatodikos koromtól kezdve igazolt játékos voltam a megyei válogatottban, ami komoly edzésmunkával, rendszeres edzőtáborokkal járt. A foci egészen a késő felnőttkoromig elkísért, igazolt játékosként 38 éves koromig fociztam, de később sem tudtam meglenni a meccsek nélkül, így a sarkadi öregfiúk csapatát erősítettem még közel 20 évig. Természetesen nem volt kérdés, hogy itt a békéscsabai nyugdíjas sportnapon is kipróbálom magam a kapura rúgásban.” – tette hozzá Gyetvai Zoltán.

 

Zoli bácsinak – ahogyan sokan ismerik – ma már a futás nem megy olyan jól, mint korábban, így a focit felváltotta a dekázás, illetve a kerékpározás. „Ha valaki megszokta a mozgást, az később sem fog lemondani róla. Amikor már nem bírtam a hosszú meccseket, akkor átváltottam a kerékpárra, de nagyon szeretek tornázni és úszni is. –  mesél nyugdíjas éveiről Zoltán – itt is részt vettem a bemelegítő tornán, de az az igazság, hogy már alig vártam, hogy elkezdődjenek a kapura rúgások, ami nekem a legjobban fekszik. Ha tehetem még ma is lemegyek a terembe egy kicsit focizni az öregfiúkkal, bár a meccseket már nem bírom annyira, mint régen. Azt tudom csak üzenni a társaimnak, hogy mozogjanak, dolgozzanak, legyenek aktívak, mert csak így teljes az élet!”